Nyereményjáték

a Fércműveknél. Csini őszi kiegészítőket nyerhetünk. Klikk ide.

Fonalak és lekvárok

Már évekkel ezelőtt félre tettem egy kötött pulcsi mintáját, hogy majd egyszer anya megköti nekem, vagy majd én. Elérkezett a "majd én". A kötés alapjait rég óta tudtam, aztán télen újra gyakorolgattam. De  köti nem nagyon lehet apróságokat (ahogy a horgolást tanulom), így kénytelen vagyok nagyobb fába vágni a fejszémet. Sebaj, anya kéznél lesz, ha baj van.

Ennek örömére, a Barkás lányok segítségével kiválasztottam a megfelelő fonalat, aztán már csak színt kellett eldöntenem. Végül ez a szépséges cukorborsó lett a befutó, mert kell valami színes is a ruhatáramba, de mégse túl hivalkodó. 

Az a kis szerény piros gombolyag pedig virág lesz egy készülő kalapon, de majd csak készen mutatom, ha kész lesz... Vannak kétségeim.

Mióta ketten vagyunk, és saját háztartást vezetek, egyre gyakrabban tör rám a süthetnék-főzhetnék. De mostanában a befőzéslázban égek. (Gyártási és tárolási lehetőségeim még csekélyek.) Ennek enyhítésére először eltettem két (igen, 2) üveg rumosmeggyet, hogy mégis, érezzem, csináltam valamit, tettem valamit befőttes üvegbe. :) Meg milyen jó lesz az majd télen a sütibe.

Aztán a hétvégén, váratlanul nagyobb "szeder- és áfonyaadományt" kaptunk. Mivel gyorsan romlik, és ennyit nem tudunk megenni, lefagyasztani se akarom mindet, mert már így is tele a hűtő gyümölccsel, jött az ötlet (találtam egy receptet), szedres-áfonyás dzsemet készítek. Ez is mindössze három üveg lett, de annyira nem vagyunk nagy fogyasztók. Viszont lelki szemeim előtt már megjelent egy őszi/téli szombat reggel, mikor kiveszem a frissen sült házi croissant-t a sütőből és hozzá kanalazgatjuk a házi dzsemet. :D

Ma pedig ki is dekorálgattam őket, ha már van, ez az örömöm is meglegyen. És persze akkor már az otthonról kapott barackokat se hagyhattam pucéran szomorkodni.