Megkésett farsang

Az egész sok éve kezdődött, Göncön, a Huszita házban. Úgyhogy én teljesen ártatlan vagyok, a szüleim vittek oda, és csak úgy megtörtént a dolog. Megismerkedtünk. Aztán sokáig nem találkoztunk, csak őriztem az emlékét, és büszke voltam az ismeretségre. Majd úgy esett, egy véletlen folytán, hogy megint összeakadtunk, ráadásul ott, ahol nem is vártam volna, a spájzban a mamiéknál. Egyértelmű volt, hogy rám várt ilyen türelmesen, hisz 30-40 éve nem nyúlt hozzá a kutya se. Csak lógott ott, pirosan, szürkén, gömbölyűn. Csinos kis mélyedésein megült a por, de amúgy nem volt semmi baja sem. Nem kellett érte küzdenem, csak egy bátortalan fél sóhaj, hogy "Hajj, majd egyszer szeretném". Aranyszívű, önzetlen mamim pedig már adta is volna. De akkor még nem mertem belevágni ebbe a kapcsolatba. Viktor miatt... Ő nem örült volna neki. "Egy panelba nem való", mondta. De szerencsére mami ugyanolyan tántoríthatatlan, mint én, (Meg mint apa. Lehet hogy ez Kozák vonás??) és amit egyszer elhatároz, azt véghez is viszi. Így karácsonykor már ünneplőbe öltözve, csillogva-villogva várt rám. És nem volt más választásunk, összekötöttük az életünket a tarkedlisütővel.

Itt ismerkedtünk meg

Természetesen Magyar Elek sem feledkezett meg róla

Kicsi, formátlan, de az enyém :)

Szárnypróbálgatások

Sokféle technikával foglalkozom és próbálkozom, de volt egy, ami mostanában egyre népszerűbb, viszont én eddig nem mertem nekiállni. Ez pedig a scrapbook. Az utóbbi években több különféle kreatív kézműves blogot, honlapot, pintersetoldalt követek és nézegetek, az embernek remek inspirációforrás, könnyen és gyorsan meg lehet ismerkedni új technikákkal is. Így találtam rá a scrapbook technikára is, mellyel lenyűgöző fényképalbumokat, vagy csak egy-egy dekorált fényképes oldalt lehet csinálni. A technika lényege, röviden és tömören annyi, hogy fényképeket, albumokat különböző kézműves eszközökkel kidekorálunk, valamint leírjuk a képpel kapcsolatos emlékeinket. Így megőrizhetjük vizuálisan és szavakba öntve is a gondolatainkat, érzéseinket. A dekorációs lehetőségek tárháza pedig hatalmas, dekorálhatunk különböző színes és mintás papírokkal, lyukasztókkal, pecsételhetünk, felragaszthatunk a témával kapcsolatos egyéb emlékeinket, használhatunk mindenféle festékeket, és még sorolhatnám. Pont ez a tág és sokszínű lehetőség volt az, ami vissza is riasztott. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy ilyen profi oldalakat hozzon valaki létre, rengeteg alapanyag kell, és fantázia is, hogy ebből a sok dologból egy harmonikus alkotás álljon össze. Egyrészt nem akartam beruházni ennyi mindenben, másrészt, bár nem mondom, hogy nincs fantáziám, ehhez nem éreztem magamban az ihletet. Persze nem is erőltette senki, de azért továbbra is tátott szájjal csodáltam az ebben a témában alkotókat.

ApaCuka kerámia workshop

Tavaly két workshopon vettem részt, különböző témákban. Ezek voltak az első ilyen jellegű élményeim, de mindkettőn nagyon jól éreztem magamat, és sokat tanultam, klassz új dolgokkal gazdagodva térhettem haza. Ezért az egyik újévi fogadalmam az volt, hogy idén is elmenjek pár ilyen alkalomra. Azt hiszem, nem lesz nehéz betartani. :)

Nem is tétlenkedtem soká, hamar fel is jelentkeztem egy tavaly már kinézett foglalkozásra, a Vintage Bazaar által megrendezett kerámiakészítő workshopra. Egy januári estét választottam, és szerencsére még Judit barátnőm is fel tudott iratkozni, így együtt vágtunk neki ismét egy kreatívkodó délutánnak.