Az Advent nálunk

Az Advent az az időszak, amikor az egész lakást karácsonyi díszbe öltöztetem. Az egy hónapnyi várakozás alatt a lelkem mellett az otthonunk is díszbe öltözik. Ilyen környezetbe sokkal jobb hazaérni, könnyebben át tudom adni magamat a készülődésnek, karácsonyi hangulatnak. Például szombat délután, mikor már lement a nap, égett az ablakon a hópihés fényfüzér, az adventi koszorú gyertyái és még pár mécses a szobában, egy pokrócba burkolózva forraltboroztunk és olvastam. Ez egy ideális pillanat volt.

Elkezdtük a várakozást

Ismét eltelt egy év. Az ilyen visszatérő dolgokon mérhetjük le leginkább az idő múlását, ami mintha egyre gyorsabb lenne. Tudom, mindenki ezt mondja, de ez az év valahogy különösen gyorsan elszaladt. Még emlékszem az év elejei terveimre, hogy készültem rá 2015-re, a tavasz beköszöntére, a nyár örömeire, a nyaralásra, aztán még csak most volt, hogy szeptember lett, én meg kicsit keseregtem, hogy már vége is a nyárnak, szinte még el sem fogadtam, hogy már ősz van, és már itt kopogtat az Advent. Igazából minden évszakot szeretem, illetve minden évszaknak van olyan szépsége, amit szeretek, így nem is az zavar, hogy vége a nyárnak, vagy már megint tél van, hanem csak kapkodom a fejem ebben a nagy rohanásban. De akkor most itt az idő, hogy kicsit megnyugodjunk, lelassuljunk, és élvezzük, kihasználjuk az év legmeghittebb időszakát. Talán ez az a hónap, még ha gyorsan el is telik, amit a legjobban át tudunk élni, mert erre készülünk a legtöbbet. Legalábbis én.

Magánerdő otthonra

Ki ne vágyna egy saját erdőre, ha máshogy nem megy, legalább otthonra? Én csináltam magamnak. Valahol az internetes hobbioldalakon böngészve találtam egy képet, farkasalmából, illetve hivatalos nevén zsidócseresznyéből készített kis fácskákról. Rögtön megfogott, és tovább is küldtem apának, hogy készüljön lélekben, legközelebb megyünk farkasalmát szedni.

Szappanvariációk

Idén még nem is készült szappanos bejegyzés. Pedig szappanokat azért kutyulgattam, csak kicsit más keretek között, mint eddig. Tavaly karácsony előtt Judit barátnőmmel összedobtuk, amit a szappanokról tudunk, és egy közös oldalon publikáljuk őket, Tisztán Kreatív név alatt.  De azért most itt is megmutatom, miket készítettem én az elmúlt egy évben, a képekért pedig Juditnak jár dicséret.

Babalátogatóban voltunk

Judit barátnőméknek kislánya született májusban. Mindenki nagyon várta már Luca érkezését, én sem különben, úgyhogy jó időben nekikezdtem a babaköszöntő ajándék hímzésének. Persze kész nem lettem vele addig a május elejei napig, de lassacskán csak befejeztem, és átadhattam az első találkozásunk alkalmával.

Mást nem is írok most, csak sok boldogságot kívánok Juditéknak, leljék mindig örömüket ebben a pici lányban, Lucának pedig szintén egészséges, vidám életet kívánok, és nőjön nagyra!

Húsvét

Vadszőlő indából készítettünk egy fészek apával. Csak lazán összecsavargattuk az indákat, és ahol a masni van rajta, ott átkötöttem, hogy ne ugorjon szét. Sok masnit hozzápróbáltam, de végül ez a natúr szövet tetszett hozzá. Ahogy a tojások, úgy a kis dekorvirágok és lepkék is pasztelles színűek lettek. Pár tojáson pedig kipróbáltam a repesztőlakkot. A lefestett tojásra felkentem a két lakkréteget, majd a megszáradt, repedezett lakkréteget bedörzsöltem antikoló pasztával. Ez a résekbe beült, és kiemelte azokat, míg a többi részről visszatöröltem.

Tavaszodik

Bár mindig nagy reményekkel és tervekkel készülök a lakás tavasziasítására és húsvétiasítására,  várom a tél végét, hogy neki lehessen állni a munkálatoknak, valahogy mégis mindig azt veszem észre, hogy már itt a tavasz, és a húsvét, és alig végeztem valamit. Ezért praktikus maradandó díszeket alkotni, és akkor évek alatt szép húsvéti gyűjteménye lesz az embernek, ami mindig bővül egy-két dologgal.

Bluer Design workshop

Szombaton újabb workshopon jártam, Bluer Design Bianca újdonsült műhelyében. A téma az antikolás és bőséges festékismeret volt. Bianca szebbnél szebb dísz- és használati tárgyakat fest (székeket, szekrényeket, tortatálakat, és ami még a keze ügyébe kerül), és koszorúkat is köt. Az elmúlt években megtapasztaltakat adja át egy nagyon jól összeállított workshop keretében. Már tavaly kinéztem magamnak őt is, és végre sikerült is eljutnom hozzá. Eddig a lakásán tartotta a foglalkozásokat, de mi voltunk az első csoport, akik már az új műhelyében alkothattunk.

Megkésett farsang

Az egész sok éve kezdődött, Göncön, a Huszita házban. Úgyhogy én teljesen ártatlan vagyok, a szüleim vittek oda, és csak úgy megtörtént a dolog. Megismerkedtünk. Aztán sokáig nem találkoztunk, csak őriztem az emlékét, és büszke voltam az ismeretségre. Majd úgy esett, egy véletlen folytán, hogy megint összeakadtunk, ráadásul ott, ahol nem is vártam volna, a spájzban a mamiéknál. Egyértelmű volt, hogy rám várt ilyen türelmesen, hisz 30-40 éve nem nyúlt hozzá a kutya se. Csak lógott ott, pirosan, szürkén, gömbölyűn. Csinos kis mélyedésein megült a por, de amúgy nem volt semmi baja sem. Nem kellett érte küzdenem, csak egy bátortalan fél sóhaj, hogy "Hajj, majd egyszer szeretném". Aranyszívű, önzetlen mamim pedig már adta is volna. De akkor még nem mertem belevágni ebbe a kapcsolatba. Viktor miatt... Ő nem örült volna neki. "Egy panelba nem való", mondta. De szerencsére mami ugyanolyan tántoríthatatlan, mint én, (Meg mint apa. Lehet hogy ez Kozák vonás??) és amit egyszer elhatároz, azt véghez is viszi. Így karácsonykor már ünneplőbe öltözve, csillogva-villogva várt rám. És nem volt más választásunk, összekötöttük az életünket a tarkedlisütővel.

Itt ismerkedtünk meg

Természetesen Magyar Elek sem feledkezett meg róla

Kicsi, formátlan, de az enyém :)

Szárnypróbálgatások

Sokféle technikával foglalkozom és próbálkozom, de volt egy, ami mostanában egyre népszerűbb, viszont én eddig nem mertem nekiállni. Ez pedig a scrapbook. Az utóbbi években több különféle kreatív kézműves blogot, honlapot, pintersetoldalt követek és nézegetek, az embernek remek inspirációforrás, könnyen és gyorsan meg lehet ismerkedni új technikákkal is. Így találtam rá a scrapbook technikára is, mellyel lenyűgöző fényképalbumokat, vagy csak egy-egy dekorált fényképes oldalt lehet csinálni. A technika lényege, röviden és tömören annyi, hogy fényképeket, albumokat különböző kézműves eszközökkel kidekorálunk, valamint leírjuk a képpel kapcsolatos emlékeinket. Így megőrizhetjük vizuálisan és szavakba öntve is a gondolatainkat, érzéseinket. A dekorációs lehetőségek tárháza pedig hatalmas, dekorálhatunk különböző színes és mintás papírokkal, lyukasztókkal, pecsételhetünk, felragaszthatunk a témával kapcsolatos egyéb emlékeinket, használhatunk mindenféle festékeket, és még sorolhatnám. Pont ez a tág és sokszínű lehetőség volt az, ami vissza is riasztott. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy ilyen profi oldalakat hozzon valaki létre, rengeteg alapanyag kell, és fantázia is, hogy ebből a sok dologból egy harmonikus alkotás álljon össze. Egyrészt nem akartam beruházni ennyi mindenben, másrészt, bár nem mondom, hogy nincs fantáziám, ehhez nem éreztem magamban az ihletet. Persze nem is erőltette senki, de azért továbbra is tátott szájjal csodáltam az ebben a témában alkotókat.

ApaCuka kerámia workshop

Tavaly két workshopon vettem részt, különböző témákban. Ezek voltak az első ilyen jellegű élményeim, de mindkettőn nagyon jól éreztem magamat, és sokat tanultam, klassz új dolgokkal gazdagodva térhettem haza. Ezért az egyik újévi fogadalmam az volt, hogy idén is elmenjek pár ilyen alkalomra. Azt hiszem, nem lesz nehéz betartani. :)

Nem is tétlenkedtem soká, hamar fel is jelentkeztem egy tavaly már kinézett foglalkozásra, a Vintage Bazaar által megrendezett kerámiakészítő workshopra. Egy januári estét választottam, és szerencsére még Judit barátnőm is fel tudott iratkozni, így együtt vágtunk neki ismét egy kreatívkodó délutánnak.