Elkezdtük a várakozást

Ismét eltelt egy év. Az ilyen visszatérő dolgokon mérhetjük le leginkább az idő múlását, ami mintha egyre gyorsabb lenne. Tudom, mindenki ezt mondja, de ez az év valahogy különösen gyorsan elszaladt. Még emlékszem az év elejei terveimre, hogy készültem rá 2015-re, a tavasz beköszöntére, a nyár örömeire, a nyaralásra, aztán még csak most volt, hogy szeptember lett, én meg kicsit keseregtem, hogy már vége is a nyárnak, szinte még el sem fogadtam, hogy már ősz van, és már itt kopogtat az Advent. Igazából minden évszakot szeretem, illetve minden évszaknak van olyan szépsége, amit szeretek, így nem is az zavar, hogy vége a nyárnak, vagy már megint tél van, hanem csak kapkodom a fejem ebben a nagy rohanásban. De akkor most itt az idő, hogy kicsit megnyugodjunk, lelassuljunk, és élvezzük, kihasználjuk az év legmeghittebb időszakát. Talán ez az a hónap, még ha gyorsan el is telik, amit a legjobban át tudunk élni, mert erre készülünk a legtöbbet. Legalábbis én.

Karácsonyi hangulatok

Karácsony közeledtével még egy-két dekoráció került ki a lakás különböző pontjaira. A már bemutatott angyalkás koszorún lecseréltem az ezüst zsinórt egy szerintem jobban odaillő fehér szaténszalagra.

Várakozás

Az Advent, a december, a karácsony előtti időszak a békés, boldog várakozás időszaka. Nagyon szeretem ezt a pár hetet, mikor az ember lelke rákészül a karácsonyra, ünneplőbe öltözik a lakás, aztán szépen lassan elérkezik  a várva-várt Szenteste is. Ki kell használni ezeket a heteket, mert ha nem vigyáz az ember, azt veszi észre, hogy már itt is a karácsony, de az a pár nap nagyon hamar eltelik, így jó, ha már a megelőző időszakot is örömmel telve töltjük.

Sokan nem szeretik, hogy városszerte egyre hamarabb elkezdődik a karácsonyi készülődés, a boltok polcain már novemberben megjelennek a dekorációs dolgok, és ajándékok. Engem nem zavar, amíg nem vagyok hangulatban, addig nem foglalkozom vele, de ha elkap a lendület, akkor jó, hogy nem kell várakoznom. Az elmúlt évekből tanulva, mikoris gyakran csak decemberben kezdtem el a dekoráció tervezgetését, aztán karácsonykor kaptam észbe, hogy mennyi mindenre nem volt időm, most előbbre hoztam a folyamatot. Szerencsére idén hamar kedvet is kaptam a tervezgetéshez, így már november elejétől gondolkoztam, jegyzeteltem, hogy miket is akarok elkészíteni, ehhez milyen alapanyagok szükségesek. Aztán szépen lassan beszereztem pár apróságot, gyűjtöttem zöldeket, és előkerült az egész éves kirándulásaink során összegyűjtött termésarzenál is. Majd a hétvégéink beosztását látva úgy döntöttem, hogy már ezen a hétvégén el kell kezdenem a készülődést, a bonyolultabb, munkaigényesebb díszeket el kell készítenem, mert több ilyen szabad hétvégénk már nem lesz karácsonyig, a hétköznap délutánok pedig rövidek, és hamar eltelnek.

A legfontosabb természetesen az adventi koszorú. Idén szakítottam az elmúlt évek gömbgyertya-gömbdíszekkel kombinációval. Lépcsőzetes, csillag alakú, vajszínű gyertyám lett. Ehhez a színhez a natúr terméseket képzeltem el. Jó lett volna hozzá az arany is, de olyan festékem épp nem volt itthon, és nem akartam túlbonyolítani. Szerencsére év közben szorgosan gyűjtögetünk mindenféle termést, így kerülhetett rá többféle toboz (vörös-, mamut-, ezüstfenyő), makk (kicsi, nagy, svájcisapkás, szőrös kucsmás), bükkmakk, fenyőkéreg, tapló, szelídgesztenye, sőt még tulipánfa termés is.

Karácsonyi előkészületek

Megint hirtelen tört ránk a december, és megállíthatatlanul rohan el mellettünk. Voltak ötleteim, nem is kevés, de aztán a munkám még több lett, és jött egy kiadós fürdőszobafelújítás is, így idő hiányában le kellett fékeznem a fantáziámat is. De azért nem maradt feldíszítetlen a lakás, előszedtem a már meglévő örök darabokat, és készítettem is pár dolgot. 

Természetesen az első az adventi koszorú volt, mert anélkül nem advent az advent. Ennek színeiről már fix elképzeléseim voltak tavaly óta, de aztán közbeszólt a boltok kínálata. Egy szürke-púderrózsaszín kombinációt álmodtam meg, de nem kaptam szép rózsaszínt, így helyette egy halványzöld gömbgyertyát választottam a Müllerben. Sikerült hozzájuk színben remekül passzoló pici üveggömböket is vennem, meg szép szürke szalagot. Mikor ezeket mind felpakoltam a tavalyi - de még mindig szép zöld - mohás alapra, kész is lett a kompozíció, így lett számomra tökéletes, nem illett rá már más. Olyan a színe, hangulata, mint egy téli erdőnek.

Anya már tavaly készített maguknak egy kicsi fehér tobozokból és üveggömbökből álló ajtódíszt, amit a Praktikából néztünk ki. Nagyon jól sikerült neki, már akkor elhatároztuk, hogy idén nekem is csinálunk, így már nyár óta gyűjtögettük a megfelelő méretű tobozokat kirándulásaink során. Aztán lefújtuk őket fehér festéksprével, és jöhetett a ragasztgatás. Egy vesszőkoszorú alapra ragasztgattam fel őket, közben pedig a lyukakat az adventi koszorúról már ismert zöld gömbökkel töltöttem ki. Azt hiszem, ez is nagyon jól sikerült.

Pár éve az előszobában állt már egy kis fűzfából és tujából készült karácsonyfácska, amit nagyon szerettem, és idén szerettem volna reprodukálni. Apa és tesóm gyűjtöttek hozzá megfelelő fűzfaágakat és fontak belőle egy jó kis alapot. Az előzőnek a belsejébe tettem a tujaágakat és kívülről díszítettem őket, de ez most jóval sűrűbben lett körbefonva, belül nem mutatott volna jól a zöld, így kívülről aggattam körbe tiszafaágakkal. Az előző két dísz viszonylag természetes, semleges színű lett, így ehhez már kicsit karácsonyibb színeket akartam használni, hát a klasszikus piroshoz nyúltam. Piros skót kockás szalaggal tekertem körbe és tettem a tetejére egy nagy masnit is. Piros gömbökkel és csipkebogyóval díszítettem fel. Mihelyt véget ér a felújítás utáni rendetlenség, az előszobában foglalja el helyét.

Az adventi koszorút és az ajtódíszt is pici színes üveggömbökkel dekoráltam. Ami megmaradt sem hagytam a dobozok mélyén pihenni, hanem a kedvenc szögletes üvegvázámba halmoztam őket (ezt minden évszakban máshogy tudom kidíszíteni).

Persze a már korábban bemutatott ablak sem maradhatott karácsonyi dekoráció nélkül.

És egyéb karácsonyi hangulatok:

Még karácsonyra...

...készítettem a következő dekorációkat. Sajnos a képek nem túl jók, de azért dokumentálni szeretném őket.

Két adventi koszorút is készítettem. A sajátom nagyon egyszerű lett, de nekem pont emiatt tetszik. A kerek formák nem igényeltek más kiegészítést. Nagy szerencsém volt a szalaggal, féltem, hogy a lila gyertyához, nem kapok majd szép szalagot, aztán egyszercsak szembe jött ez, és tökéletes lett. Az alapot most nem fenyővel vontam be, hanem mohásat választottam.

A másodikat anyósomnak csináltam. Ez színeit tekintve sokkal hagyományosabb, karácsonyibb lett.

Az idei karácsonyra sok termést és az erdőkben gyűjtött anyagot használtam fel. Így készült két kis asztaldísz is. Mohaágyra ültettem bogyókat, tobozokat, és ami igazán feldobja az egyszerű, de mégis jópofa ikeás kaspót, az a helyes kis csíkos szalag. Ezt nem is kerestem, csak úgy rábukkantam, és tudtam, hogy sok mindenhez fogom majd használni.

A szalag segítségével varázsoltam az apa által font iszalagkoszorút skandináv stílusúvá. Sokat ültem fölötte, hogy mi is legyen belőle, aztán szinte spontán alakult ki belőle ez a piros-fehér-natúr szépség. Nekem nagy kedvencem lett.

Karácsonyi készülődés

Elérkezett az Advent, elkészült az idei koszorúm. Ez most színes, bohókás, kockás lett. Bakonyi mohával vontam be a szalmaalapot, erre kerültek a termések. Tavaly beleszerettem a gömbgyertyára, így idén is ezt választottam.

Az előszobába pedig készült egy kis karácsonyfa. Apa fonta vesszőből az alapot, belülre tuja került, és szintén a természetesség jegyében csipkebogyóval díszítettem.