Fonalak és lekvárok

Már évekkel ezelőtt félre tettem egy kötött pulcsi mintáját, hogy majd egyszer anya megköti nekem, vagy majd én. Elérkezett a "majd én". A kötés alapjait rég óta tudtam, aztán télen újra gyakorolgattam. De  köti nem nagyon lehet apróságokat (ahogy a horgolást tanulom), így kénytelen vagyok nagyobb fába vágni a fejszémet. Sebaj, anya kéznél lesz, ha baj van.

Ennek örömére, a Barkás lányok segítségével kiválasztottam a megfelelő fonalat, aztán már csak színt kellett eldöntenem. Végül ez a szépséges cukorborsó lett a befutó, mert kell valami színes is a ruhatáramba, de mégse túl hivalkodó. 

Az a kis szerény piros gombolyag pedig virág lesz egy készülő kalapon, de majd csak készen mutatom, ha kész lesz... Vannak kétségeim.