Ablak a múltra

Szereztem egy ablakot. Az egész úgy történt, hogy Viktorék vendégházában lebontottunk egy régi disznóól, fészer, ki tudja még mire szolgáló épületegyüttest, aminek volt egy rendes üvegezett ablaka. Mivel az építmény vályogtéglából volt, így az ablak könnyen kiemelhető volt. Félre tettük, nem foglalkoztunk vele. Aztán pár hónap múlva folytatódott a munka, és az ablakot betettük a szemétre kerülő dolgok közé. Elkezdtem gondolkozni, és sajnálkozni, hogy panelban lakunk, ahol konkrét lakberendezési stílus sem uralkodik, milyen kár, hogy nincs egy szép kis vidéki házikónk, ahol fel tudnám használni dekorációs célokra. Ezt el is mondtam Viktornak, aki legnagyobb meglepetésemre azt mondta, ő még a panelban is el tudja képzelni. Szó szót követett, ötleteltünk, hogy mit is lehetne vele kezdeni, aztán kihalásztuk a szemétből. A korához és rendeltetéséhez képest elég jó állapotú, mind a négy üvegszeme megvan, csak egy vasalata hiányzik a négyből. És ami különösen tetszik, hogy nem csak egy lap, hanem van mélysége, a keretével egyben van maga az ablakkeret, így még több lehetőség nyílik a felhasználására.

A fejemben kezdett kialakulni a kép egy fehérre festett ablakról, és neki is álltam böngészni a pinteresten és lakberendezős, barkácsolós blogokon. Az adottságai miatt az lett a terv, hogy akasztok, vagy teszek mögé valamiket, ami akár az évszakokkal vagy az ünnepkörökkel változhat is.

A teljesen nyers változatot elfelejtettem lefényképezni, de az első csiszolás után így nézett ki:

  

A zsanérja már nem működött, be volt szegezve a lap, amit kihúzogattunk, hogy egyszerűbb legyen vele dolgozni. A keretben megerősítettük a rögzítéseket, mert kicsit lötyögős volt. A lapjáról hiányzott egy vasalat, amit apa pótolt egy újjal, és festés után nem is látszott, hogy nem az eredeti. A vasalatokat is leszedtük, lecsiszoltuk alattuk is a fát, és visszaszögeztük, így ez az oldala is masszívabb lett. Következhetett a festés. Nem akartam túl vastagon, vagy túl tökéletesre festeni, szerettem volna, hogy látszódjon alatta a fa régi struktúrája, illetve a festés fokozza még kicsit a régies hatást. Egy selyemfényű zománcfestékkel kentem le két rétegben, de kellett rá ennyi, mert a száraz fa nagyon itta a festéket.

Íme a munkálatok:

Ilyen lett készen, száradás után, összeállítva:

Az előszobánkban nyerte el méltó helyét, ahol sokat járunk, és mindig megmelengeti a szívemet, ha ránézek. Az zavar kicsit, hogy mögötte a fal is fehér, és így eléggé egybeolvadnak, így tervben van, hogy esetleg festünk mögé valami színt, persze nem durvát, mert az rontaná az összképet, csak valami kellemes szürkés-drappos árnyalatot.

A dekorálásán is sokat gondolkodtam, aztán lassan összeállt a kép. A Boróka Otthonboltban vettem egy kedves kis mackót, akit amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy az ablakba kívánkozik. Került bele egy csokor levendula, az első valamirevaló saját szüret eredménye, úgy gondoltam, a kopottas ablakhoz ez is nagyon passzol. Aztán szintén a Borókában láttam, hogy árulnak rozsdás hatású nagy kulcscsomót. Úgy éreztem, ilyet azért nem boltba kéne venni, és rövid gondolkodás után eszembe jutott, hogy a nagyszüleim házánál a régi pinceajtónak volt egy nagy vaskulcsa, amit szerencsére megtartottak, és most megkaptam. Valamint kaptam hozzá, egy hasonló stílusú, kicsit kisebb kulcsot is, és az egészet megkoronázandó, Viktorék ominózus disznóóljának a romjai között járva még egy harmadik rozsdás kulcs is előbukkant, így tényleg rövid úton lett egy egész kulcscsomóm. Negyediknek pedig egy hímzett szivet varrtam a monogramjainkkal. Első látásra lehet kicsit vegyes a kép, de nekem így tetszik, most elsőre ilyen, aztán indulhat az ötletelés karácsonyra.

Olívás-kecsketejes ápolás

Egy nagyon egyszerű, de remek tulajdonságú szappan ez. Csak olívaolajat tartalmaz, amitől nem lesz olyan jó a habzóképessége, mint más szappanoké, de nagyon krémes. Az olívaolajat felturbóztam még egy kis kecsketejjel, így lett igazán ápoló hatású. Jól kezeli az ekcémát, regenerálja a bőrt, megőrzi puhaságát és rugalmasságát. A kecsketej gyulladáscsökkentő hatásával remek problémás bőrre, és magas az ásványi anyag tartalma. Készítettem levendula és citrom illattal is.

Összetevők: olívaolaj, kecsketej, NaOH, levendula illóolaj, citrom illóolaj.

Szappankészítés

Úgy tűnik, új hobbinak nézek elébe. Még a 2011-es Praktikában olvastam egy cikket a házi szappankészítésről, amiben csodaszép szappanokat mutattak be. Fel is kaptam rá a fejem, sose gondoltam korábban, hogy ilyet lehet otthon? Aztán gondosan átrágtam magam a metóduson, de a sok biztonsági figyelmeztetéstől megijedtem, hogy ez túl bonyolult és veszélyes, és sok alapanyag is kell. De rögtön a cikk végén olvastam, hogy tanfolyamok is léteznek a témában. Sajnos akkor, karácsony előtt már nem fért bele, aztán meg elfelejtődött a dolog.

Eltelt pár hónap, és rátaláltam egy cégre, akik csak természetes anyagokból készítenek szappanokat, (aztán találtam még többet), és ezeken az oldalakon sok elrettentőt olvastam a bolti tusfürdők és egyéb kozmetikumok veszélyeiről, és természetes szappanok jótékony hatásairól. Korábban nem foglalkoztam nagyon ilyen témákkal, így most egyszerre sok információ ért, és arra jutottam, nem jelent semmivel nagyobb gondot a természetes szappant megvenni, mint a bolti tusfürdőt, ártani nem árthat, ez egy egyszerű módja annak, hogy tegyünk valami jót az egészségünkért és a testünkért.
Ahogy egyre többet foglalkoztam a témával, újra eszembe jutott az újságcikk, meg láttam a neten, hogy egyre elterjedtebb tevékenység a házi szappankészítés, az alapanyagokat sem olyan nehéz beszerezni, hát elhatároztam, én is belevágok. De először szerettem volna szakértőktől látni a munkafolyamatot, tanácsokat kapni, így jelentkeztem Creativikyék szappantanodájába. Egy félnapos tanfolyam keretében elméleti és gyakorlati ismereteket szereztem a hideg eljárásos szappankészítésről (ez egy hat modulos tanfolyam első része volt). Jól éreztem magam, és úgy éreztem, megkaptam azokat az alapokat, amire szükségem volt ahhoz, hogy egyedül is bele merjek vágni. Az elméleti oktatás után, ami során sok hasznos és érdekes dolgot is megtudtam, a gyakorlatban is megnézhettük, hogyan készül a szappan, majd minden résztvevő is készített egyet. Nagy élmény volt, és tudtam, ki kell otthon is próbálnom ezt a boszorkánykonyha szerű keverést-kavarást. :) Az elkészített szappanokat meg is kaptuk, így decemberben már a finom fahéjas-mézeskalácsfűszeres szappankámmal fürödhettem.
Karácsony előtt már nem akartam belevágni a dologba, volt elég dolgom az ünnepi előkészületekkel, ezt pedig nyugodt körülmények között akartam kipróbálni. Így januárban érkezett el az idő. Karácsonyra Viktortól kaptam egy szappankészítős könyvet is, úgyhogy már az ünnepek alatt továbbképeztem magam a témában, és nagy izgalmakkal vágtam neki az új évnek. Beszereztem az alapvető hozzávalókat, és erre a hétvégére tűztem ki az első próbát.

Egy egyszerű receptet választottam, ami a leírás szerinte egy jól habzó, krémes, ápoló szappan lesz. Kókusz, olíva, napraforgó és ricinusolaj kellett hozzá, levendulavirággal díszítettem, és a tihanyi őszölésről hozott  levendulás illóolajjal illatosítottam.
Most a formában csücsül, én meg tűkön ülök, és várom, hogy egy-két nap alatt megszilárduljon, és kiszedhessem őket. Aztán meg várhatok még egy hónapot, hogy használhassam. :)

Update1: Hétfőn ki is tudtam szedni őket a formából. Ilyenek lettek:

Update2: Már használatba vétel után csupa pozitív élmények. :) Ajándékba is adtam jópárat, a tesztalanyok is jó véleménnyel vannak róla. Én is élvezem a vele való fürdést, nagyon jó illata van, kellemesen krémes és habos. A bőrömet egyáltalán nem szárítja.

Biztos, hogy lesz folytatása a dolognak, sok érdekes receptet láttam, amiket még szeretnék kipróbálni.

Összetevők: olívaolaj, kókuszvaj, ricinusolaj, napraforgóolaj, desztillált víz, NaOH, levendulaolaj