Idén elég rövid, és változékony nyarunk volt, sokáig kellett várni az igazi jó időre. Talán emiatt is ért váratlanul és felkészületlenül az ősz. Nagyon nem örültem neki. Pedig minden évszakot szeretek, amikor a szép arcát mutatja. Így egy rövid szenvedés után elhatároztam, hogy ezt az ideit és élvezni fogom, hisz olyan szép piros-sárga-barna ez az évszak. És ha nem csak az eső esik folyton (mint pl. ma), hanem egy kis napsütést is kapunk, akkor különösen szép tud lenni.
Egy ilyen napot kihasználva indultunk neki apával, hogy begyűjtsük a természet egy-két őszi adományát. Több iszalag koszorút is fontunk, kicsit és nagyot, vastag ágból rusztikusat, vékonyakból pedig kesze-kusza, kócosat. Természetesen termések is jöttek velünk haza. Ezekből készültek el az idei koszorúim.
A kicsit vastagon beborítottam csipkebogyóval. Nem volt kis munka, mire gyakorlatilag egyesével rögzítettem a bogyókat. Ugyan ez nem galagonya, de ha ránézek, ez is határozottan izzik. Az előszobában kapott helyett, őrangyalunk közelében.
