Az egész sok éve kezdődött, Göncön, a Huszita házban. Úgyhogy én teljesen ártatlan vagyok, a szüleim vittek oda, és csak úgy megtörtént a dolog. Megismerkedtünk. Aztán sokáig nem találkoztunk, csak őriztem az emlékét, és büszke voltam az ismeretségre. Majd úgy esett, egy véletlen folytán, hogy megint összeakadtunk, ráadásul ott, ahol nem is vártam volna, a spájzban a mamiéknál. Egyértelmű volt, hogy rám várt ilyen türelmesen, hisz 30-40 éve nem nyúlt hozzá a kutya se. Csak lógott ott, pirosan, szürkén, gömbölyűn. Csinos kis mélyedésein megült a por, de amúgy nem volt semmi baja sem. Nem kellett érte küzdenem, csak egy bátortalan fél sóhaj, hogy "Hajj, majd egyszer szeretném". Aranyszívű, önzetlen mamim pedig már adta is volna. De akkor még nem mertem belevágni ebbe a kapcsolatba. Viktor miatt... Ő nem örült volna neki. "Egy panelba nem való", mondta. De szerencsére mami ugyanolyan tántoríthatatlan, mint én, (Meg mint apa. Lehet hogy ez Kozák vonás??) és amit egyszer elhatároz, azt véghez is viszi. Így karácsonykor már ünneplőbe öltözve, csillogva-villogva várt rám. És nem volt más választásunk, összekötöttük az életünket a tarkedlisütővel.
 |
| Itt ismerkedtünk meg |
 |
| Természetesen Magyar Elek sem feledkezett meg róla |
 |
| Kicsi, formátlan, de az enyém :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése