2019. december 27., péntek

Egy kekszesdoboz új élete

Győri vagyok. Nyolc éven keresztül kedden és csütörtökön este fél 8 körül az uszodából éhesen kijőve az újvárost belengő vaníliáskarika illatban indultam haza. A kekszgyár fogalom volt, az egész ország ismerte és ette a Pilóta kekszet, a Vaníliás karikát, a Negrót és még sok-sok édességet. Mára a gyárat lebontották, csak egy épület maradt mementóul, a márkanév alatt futó termékek már rég nem Győrben készülnek, de az emlékek megmaradnak.

Forrás

A férjem egy mátrai faluból származik, ami 250 km-re fekszik Győrtől. Múltkoriban a nagymamája szuterénjében kutakodtam, mert sok kincset rejt az a ház. Egyszercsak megláttam egy jó nagy fadobozt a sarokban, a fadobozok és fonott kosarak a gyengéim. Előhalásztam, és legnagyobb meglepetésemre a Koestlin feliratot pillantottam meg rajta. És ez miért érdekes? Így hívták a háború előtt a kekszgyárat. Hogy hogy került ez a doboz oda, már a múlt homályába vész.Viszont az biztos, hogy már legalább száz éves, és szerencsére még használható állapotú. Ezért gyorsan haza is mentettem magamnak.


Sokáig törtem a fejem, hogy mire használhatnám, hogy adhatnék neki még új, méltó funkciót. Valamikor régen kicsit felázhatott, ezért az alja kicsit elszíneződött, de szerencsére el nem rohadt. A kiszáradt fát Pentart átlátszó viasszal kezeltem át, ami kicsit felfrissítette az anyagot, elmélyítette a szineket. A dobozt a nyáron elég sokat szellőztettem a napon, szerettem volna elvenni enyhén dohos szagát, hogy tárolódoboznak is használhassam majd. A teteje volt hibás, ami egy körlapból és egy hozzá kapcsozott hengerpalástból áll. Ezért rátenni nem lehetett semmit, nem volt olyan stabil. De szerencsére apa megmentette a helyzetet, talált elég vastag rézdrótot, a régi kapcsokat kiszedegettük, és ezzel pótoltuk, javítottuk a tetőt. Így már jobb lett a teherbírása. Erre azért volt szükség, mert lerakó asztalka funkciót álmodtam meg neki. Az új lakásunk nappalijába a modern bútorok közé igyekeztem becsempészni egy-két régi tárgyat. Ez lett az egyik hangsúlyos elem. Igyekeztem pár, az őszhöz passzoló dekorációval feldobni, amiket majd az ünnepekkel, évszakokkal változtatok. Ha ránézek, mindig nagy örömmel tölt el ez a véletlen találkozás, és az, hogy új életet adhattam neki. Úgy érzem, a helyét is remekül megtalálta nálunk.


 


Azóta már karácsonyi díszben:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése