Értékmentő kenyérzsák

Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat a hulladékcsökkentés kérdése, és egyre több irányból meg is talál a téma. Igyekszünk minél kevesebb, rövid úton hulladékká váló holmit behozni a háztartásba, illetve próbálunk minél kevesebb hulladékot termelni. Erre számos ajánlást lehet olvasni szerte az interneten, illetve józan paraszti ésszel is megvizsgálható, hogy adott háztartás milyen típusú hulladékokat termel, és ezek hogyan szoríthatók vissza. Talán a leggyakrabban hallható, és legkönnyebben kivitelezhető módszer, hogy mindig legyen nálunk saját bevásárlószatyor. Nálunk ez már évek óta bejáratódott rutin, így nagyobb reklámtáskát már sose veszünk. Amin viszont mostanában próbálok változtatni, az a kis átlátszó (péksütis, zöldség-gyümölcsös) zacskók használatának minimalizálása. Az akció jól halad, számos kis szütyőt találtam itthon, illetve varrtam, amivel kiválthatók a rövid életű nejlonok. Talán majd erről is születik egy bejegyzés. 

Viszont a háztartásunk zacskótlanításával egy új megoldandó helyzet állt elő, miben tároljuk itthon a kenyeret? Mert az addig rendben van, hogy megveszem a kis vászon/tüll szütyőmbe, de utána itthon mi nejlonban szoktuk tárolni, különben kiszárad. Az utóbbi hetekben pedig többször szembesültünk azzal, hogy nincs itthon olyan szatyrunk, amibe eltehetnénk. Ekkor kezdtem el kutakodni a neten, és találtam is jópár kézművest, és webáruházat, ahol lehet kapni frissentartó kenyérzsákokat. Ezek olyan vászonzsákok, melyek egy ún. PUL béléssel vannak ellátva, ami egy vízhatlan anyag. Ebből készülnek a mosható pelenkák és a kisbabák lepedői is. Gyakorlatilag olyan, mintha nejlonzacskóban tartanánk a kenyerünket, de hosszabb életű és nemutolsósorban esztétikus is.

PUL anyag

Már majdnem vásároltam is egy ilyet, de miután kiderítettem, hogy mi is ez a vízhatlan bélés anyag, és hogy ezt én is tudok könnyűszerrel vásárolni, inkább a varrás mellett döntöttem. Mostanában úgyis kevés időm jut kreatívkodásra, így örültem is, hogy végre van újra ötletem, tervem. Ez a PUL anyag akár önmagában is használható lenne zsáknak, de én azért szerettem volna valami szebb darabot varrni. Először körülnéztem a "textilraktáramban" :), de ott ilyen nagyobb méretben csak snassz, egyszerű fehér anyagot találtam. Egy futó gondolat erejéig megfordult a fejemben, hogy veszek valami szép anyagot, de ezt hamar elhessegettem, ha már egyszer a hulladékcsökkentés a cél, akkor nem szabad szem elől téveszteni az elsőszámú kérdést, amit vásárláskor fel kell tenni magunknak: "Tényleg szükségem van erre?". Úgy döntöttem, hogy nincs, inkább megvarrom a fehér anyagból. Aztán egyszercsak bevillant az ötlet, mennyire jól állna egy ilyen zsáknak, ha régi klasszikus házi szőttesből varrnám meg. Mondtam is Viktornak, majd megkérdezem az anyukáját, nincs-e náluk otthon a kincsesbányájukban valami ilyesmi anyag.

De nem is kellett kérdeznem, mert épp Viktor mamájának házánál voltunk, és amíg Viktor nyírta a füvet, én nézelődtem a házban, és több egyéb szépség mellett egyszercsak megpillantottam egy kupac lenvászon törölközőt, pont amilyet elképzeltem. Természetesen nagyon megörültem neki, és olyan lelkes voltam, hogy legszívesebben ott helyben tűt és cérnát ragadtam volna. De ki kellett várni, hogy hazahozzuk a kincseket.

Lelkesedésemet mutatja, hogy nem halogattam a dolgot, hazaérkezésünk napján már megterveztem a méretét, és nekiálltam kimosni a vásznakat. 30x45 cm-es zsákot készítettem, melynek hosszabbik oldala lehajtogatható és leköthető a kívánt méretre. A 45 cm-t az anyag hossza adta ki, a 30 cm-t pedig kenyérpróba alapján lőttük be. Ez egy elég nagy zsák lett, nagyobb vagy több kenyér, péksütemény is belefér.

Az elkészítése nem volt túl bonyolult, nem varrok sokat vagy túl gyakran, és mégis szépen sikerült a végeredmény. Először megvarrtam a zsákot a vászonból, majd egy ugyanakkorát a bélésanyagból is. A bélést ez alapján a leírás alapján varrtam bele a zsákba. A vászonból varrtam meg a kötőket is, amiket a zsák két oldalán rögzítettem.

 

A kész zsák igazán boldoggá tesz, különösen hogy ennyi mindent ötvöz magában: újra alkottam valamit, amivel elégedett is vagyok; tettem egy újabb lépést a hulladékcsökkentés útján; új életet adhattam valami réginek, ami így még nem lesz az enyészeté, ráadásul egy családi emléket őriztem így meg. Ezen a sikeres alkotáson felbuzdulva számos új ötletem támadt, igyekszem meg is valósítani belőlük amit lehet.