Ismét eltelt egy év. Az ilyen visszatérő dolgokon mérhetjük le leginkább az idő múlását, ami mintha egyre gyorsabb lenne. Tudom, mindenki ezt mondja, de ez az év valahogy különösen gyorsan elszaladt. Még emlékszem az év elejei terveimre, hogy készültem rá 2015-re, a tavasz beköszöntére, a nyár örömeire, a nyaralásra, aztán még csak most volt, hogy szeptember lett, én meg kicsit keseregtem, hogy már vége is a nyárnak, szinte még el sem fogadtam, hogy már ősz van, és már itt kopogtat az Advent. Igazából minden évszakot szeretem, illetve minden évszaknak van olyan szépsége, amit szeretek, így nem is az zavar, hogy vége a nyárnak, vagy már megint tél van, hanem csak kapkodom a fejem ebben a nagy rohanásban. De akkor most itt az idő, hogy kicsit megnyugodjunk, lelassuljunk, és élvezzük, kihasználjuk az év legmeghittebb időszakát. Talán ez az a hónap, még ha gyorsan el is telik, amit a legjobban át tudunk élni, mert erre készülünk a legtöbbet. Legalábbis én.
Tavaly nagyon jó időbeosztással és előrelátással tudtam készülődni, és ezt követve idén is már novemberben tervezgettem, miket is akarok megvalósítani, elkezdtem gyűjtögetni a szükséges hozzávalókat. Az elmúlt két évhez hasonlóan idén is lakásfelújítottunk egyet, most egy igazán nappali szerű nappalit alakítottunk ki, és berendeztünk egy kis hálószobát. Új bútoraink lettek, rendes lett az egész lakás. Ez már magában is nagy öröm. Nekem meg duplán, hisz mennyi új dekorálható felületet kaptam. Elég nagy a dilemma, hogy könyvekkel vagy díszekkel pakoljam tele az új polcokat, de majd próbálok egy egészséges egyensúlyt találni.
Tavaly nagyon jó időbeosztással és előrelátással tudtam készülődni, és ezt követve idén is már novemberben tervezgettem, miket is akarok megvalósítani, elkezdtem gyűjtögetni a szükséges hozzávalókat. Az elmúlt két évhez hasonlóan idén is lakásfelújítottunk egyet, most egy igazán nappali szerű nappalit alakítottunk ki, és berendeztünk egy kis hálószobát. Új bútoraink lettek, rendes lett az egész lakás. Ez már magában is nagy öröm. Nekem meg duplán, hisz mennyi új dekorálható felületet kaptam. Elég nagy a dilemma, hogy könyvekkel vagy díszekkel pakoljam tele az új polcokat, de majd próbálok egy egészséges egyensúlyt találni.
Az első és legfontosabb adventi elem minden évben az adventi koszorú. Nagyon szeretem csinálni, és minden évben új színeket, díszeket és stílust találok ki neki. Idén derült égből villámcsapásként jött az ihlet, mikor épp az egyik kedvenc kézművesem Bardócz Évi képeit nézegettem, hogy dobozba kell "koszorút" csinálnom. Egy szép nyári születésnapi kerti parti emlékét őrizte a szoba sarkában egy háromosztatú fa borosdoboz. Éreztem, hogy ebből lehet majd valami jót csinálni, csak Viktort már kicsit kezdte zavarni az újabb lom. De még időben jött az ötlet, amit aztán tett is követett. Mivel egy egyszerű kis vékony préselt lemezből készült natúr dobozról volt szó, muszáj volt valahogy lefestenem. A fa tárgyakat nagyon szeretem páccal vagy lazúrral kezelni, így nem takarjuk el, csak kiemeljük a fa mivoltát. Először egy diószínű vastaglazúrral dörgöltem át kétszer. Ronggyal a legjobb, így pont annyit tudunk beledolgozni, amennyit felvesz, nem lesz csíkos, vagy ragadós. Már ez is nagyon szépen kiemelte az ereit, a fa textúráját, de hogy mélyítsem még egy kicsit a színt, egy sötétbarna fapáccal is átkentem. Ez nem olyan sűrű, puding állagú, mint a lazúr, hanem egészen víz folyékonyságú, így könnyebb vékony rétegben felvinni. Ezzel el is értem a kívánt hatást, egész antik kinézetet kapott a ládikám.
Gyertyákat ugyanolyat vettem a Lidl-ben, mint tavaly, lépcsőzetes fehér csillag alakúak, apró arany csillag csillámporral. Szerintem nagyon szép és egész különleges. A doboz formátuma szinte adta is az elrendezést a belső válaszfalaknak köszönhetően. A középső fakkba méretre vágtam virágkötészeti tűzőhabot, ebbe állítottam bele a gyertyákat.
Ezt lefedtem mohával, és a két szélső rekesz alját is kibéleltem vele. A kialakulóban lévő stílus természetes anyagokért kiáltott - mondjuk szinte mindig azt használok - így az évek során összegyűjtött komoly termésarzenálomból szemezgettem. Nagyon szeretem, hogy akár a tobozoknak, akár a makkoknak fajonként milyen különböző megjelenése van, akár formában, akár méretben. Használtam fenyőkérget, diót, fekete diót, makkokat, taplót, csillagánizst és különböző tobozokat. A barnaság megtörésére, és a gyertyák aranyához passzítva betettem egy-két enyhén aranyozott termést is, illetve fából készült csillagokat, valamint kis színesítésnek pár díszgombát.
Szinte minden alkotáskor van egy mélypont, mikor előre eltervezem a dolgokat, hogy mit szeretnék végeredményként látni, de aztán mikor ott állok a nagy adag alapanyaggal, hirtelen nem is tudom, hogyan kezdjem, mit csináljak. Pár nagy levegő után aztán nekiállok, ami biztos, azt összerakom, elrendezem, és szépen lassan összeáll az egész. És ez nagyon jó érzés, ahogy a nagy halom szalagból a végére mindig egyértelmű lesz, hogy melyik az az egy, ami nekem most ide passzol, és hogy az egyik sarokban még szükség van egy taplógombára. Ez az alkotás öröme.
Igen, szalagok. Jópár nagy, karácsonyi mintás masnit rápróbáltam, de egyik sem passzolt igazán. Míg a végén a kezembe akadt ez a kis vékony natúr obis textilszalag. Odapróbáltam, és tökéletes volt. Már "csak" egy kis masnit kellett kötni, ami a halálom. Ötször szétesik a kezemben, és háromszor kapok idegbajt, mire összeáll. Ezt még nem sikerült megtanulnom. De a végére összeállt. :) És még egy apróság, ami már tényleg az utolsó mozzanat volt. Mikor már úgy tűnt, kész vagyok, még hiányzott valami, olyan csupasz volt a gyertyák lába. Kívánkozott oda egy kis szalag-zokni. De a feneketlen szalagosdobozom mélyén erre is megtaláltam a megoldást. A mamám szomszédjától kapott 30-40 éves, megboldogult Gardénia gyárból származó arany dísz szalag került fel rá. Szintén tökéletesen passzolt.
Ennyit az idei adventi dobozról. Szeretem. Tetszik.
Ezt lefedtem mohával, és a két szélső rekesz alját is kibéleltem vele. A kialakulóban lévő stílus természetes anyagokért kiáltott - mondjuk szinte mindig azt használok - így az évek során összegyűjtött komoly termésarzenálomból szemezgettem. Nagyon szeretem, hogy akár a tobozoknak, akár a makkoknak fajonként milyen különböző megjelenése van, akár formában, akár méretben. Használtam fenyőkérget, diót, fekete diót, makkokat, taplót, csillagánizst és különböző tobozokat. A barnaság megtörésére, és a gyertyák aranyához passzítva betettem egy-két enyhén aranyozott termést is, illetve fából készült csillagokat, valamint kis színesítésnek pár díszgombát.
Szinte minden alkotáskor van egy mélypont, mikor előre eltervezem a dolgokat, hogy mit szeretnék végeredményként látni, de aztán mikor ott állok a nagy adag alapanyaggal, hirtelen nem is tudom, hogyan kezdjem, mit csináljak. Pár nagy levegő után aztán nekiállok, ami biztos, azt összerakom, elrendezem, és szépen lassan összeáll az egész. És ez nagyon jó érzés, ahogy a nagy halom szalagból a végére mindig egyértelmű lesz, hogy melyik az az egy, ami nekem most ide passzol, és hogy az egyik sarokban még szükség van egy taplógombára. Ez az alkotás öröme.
Igen, szalagok. Jópár nagy, karácsonyi mintás masnit rápróbáltam, de egyik sem passzolt igazán. Míg a végén a kezembe akadt ez a kis vékony natúr obis textilszalag. Odapróbáltam, és tökéletes volt. Már "csak" egy kis masnit kellett kötni, ami a halálom. Ötször szétesik a kezemben, és háromszor kapok idegbajt, mire összeáll. Ezt még nem sikerült megtanulnom. De a végére összeállt. :) És még egy apróság, ami már tényleg az utolsó mozzanat volt. Mikor már úgy tűnt, kész vagyok, még hiányzott valami, olyan csupasz volt a gyertyák lába. Kívánkozott oda egy kis szalag-zokni. De a feneketlen szalagosdobozom mélyén erre is megtaláltam a megoldást. A mamám szomszédjától kapott 30-40 éves, megboldogult Gardénia gyárból származó arany dísz szalag került fel rá. Szintén tökéletesen passzolt.
Ennyit az idei adventi dobozról. Szeretem. Tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése