Évek óta lapult a fonalas dobozom mélyén négy gombolyag Barka Dáma fonal, hogy lábszármelegítőt kössek belőle. Az előző nagy kötős fellángolásom idején találtam a mintát a fonalbolt honlapján, és be is szereztem a szükséges alapanyagokat. De a trükkös(nek tűnő) kötési mód miatt kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, és évekre elfeledkeztünk egymásról. Aztán idén az ősz beköszöntével rám is rámjött újra az alkothatnék, és a hűvös napok gondolatára rögtön a négy finom gyapjúgombolyag jutott az eszembe, és úgy döntöttem, végre belevágok. Ezzel egyidőben került szóba a kötés a munkahelyemen is, és két kolléganővel erősítve egymás elhatározását el is kezdtem a szálak szaporítását.
Azon kívül, hogy közel négy éve nem kötöttem, és újra bele kellett jönnöm a technikába, két dologtól tartottam picit. Az egyik a körbenkötés technikája, melynek köszönhetően rögtön egy csövet köt az ember, és nem kell utólag összevarrni a darabokat. A honlapon azonban nagyon jól használható képekkel és videókkal támogatott leírás szerepel, ami alapján hamar ráéreztem a dolog ízére, és a végére nagyon meg is tetszett ez a módszer.
A másik pedig a csavart minta elkészítése volt. Ezt pedig anya magyarázata el és mutatta meg, egy két sor lekötése után pedig már ebbe is nagyon belejöttem, és hatalmas volt a sikerélmény, hogy micsoda minták kerülnek ki a kezeim közül. :) Kezdők öröme.
A vastag fonalnak és természetesen a lelkesedésemnek köszönhetően a magamnak kiszabott határidőnél jóval hamarabb be is fejeztem a lábszármelegítőket, és startra készen várják az igazán hideg beköszöntét. Persze egy hűvösebb napot kihasználva már felavattam, és már most érzem, nagyon jól fog ez jönni csípős reggeleken, és szerintem nagyon jól feldobja a hétköznapi bakancs-farmer párosítást.
Tesómnak pedig a remek fotókat köszönhetem. Igazi családi csapatmunka volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése